Szerelem vagy gyűlölet?!

Hívtál,hogy randizzunk
A Dunaparton találkoztunk.
Mikor megláttalak: IMÁDTALAK!
De te elrontottad ez a pillanatomat.
Mikor csókolni akartalak,
Te eltoltál magadtól,s mondtad:
Én tényleg sajnálom
Nem engettem, hogy befejezze
Már tuttam mit érezhetett
S tuttam ennek vége
Te csak néztél, s kérdezted:
Most mire gondolsz édes?
Én csak álltam és utáltam!
Nem gondoltam másra,
Csak futottam a halálba
Mikor elértem egy sziklához
Ugrani készültem
S éreztem: zuhanok...
De nem, nem így volt
Egy kéz fogta kezemet,
Ő volt az, kit szeretek!
Kezemet kirántottam övéből
Ő a szemembe nézett egyből
Tudta mit gondolok
De nem szólt, csak mosolygott!
A szívem majd meghasadt
Gyűlöltem magamat!!
Hogy tehette ezt velem?
Hisz, ha jól tudom SZERETETT!!
Bocskát húztam zsebemből
S szíven szúrtam gyűlöletből!
De ő még mondott valamit...
Ha jól tudom, ’csak’ ennyit:
Nem akartalak elhagyni!
A szívem végleg eltőrt!
A bicskát eldobtam kezemből
Ezer gondolat kavargott fejemben
S még egyszer mágláttam a késem
Akaratlanul szaladt rá a szemem
Akkor átfutott egy kosza gondolat fejemben
De tuttam: nem élhetek bűntudattal!
Felvettem a bicskát, s a szívembe szúrtam...!