Egyszer volt, holnem volt, volt egy szerelmes pár,
Imádták, s hűek voltak egymáshoz, éveken át.
Azt hitték az övék örök szerelem, s nem állhat közéjük senki sem.
De egy napon megtörtént a tragédia, a fiú a szívét másnak adta oda.
A lány mit sem sejtve, elindult a megszokott találka helyre.
A fiú is ott volt, várta már a lányt. Ő csókokkal borította, de a fiú meghátrált.
Közölte a lánnyal, hogy vége, mert mást szeret,
De ekkor a lány a földre csuklott, s sírva remegett.
Őt azóta nem látta mosolyogni senki,
Mióta szakítottak, már nem tud nevetni.
A boldogságnak örökre vége szakadt,
A lány számára többé már nincs tavasz.
Régóta nem látta őt már senki,
A szobájában ül, s nem tud mást, csak szenvedni.
A fiú mostmár egy szőke lány szemébe mosolyog kihívóan,
S nem sejti, hogy a régi szerelmét, a penge megvágja halálosan.
A lány úgy gondolta, így már mit sem ér élete,
Így hát jobb lesz, ha elmegy ebből a világból örökre.
Egy lapot vett kezébe, s búcsú levelet írt a fiúnak,
Minek az elején, ezek a szomorú mondatok voltak:
„Annak a fiúnak, kit még most is szeretek,
S attól, hogy elmegyek, a síron túl sem feledek"
Miután szomorú levelét, sűrű könnyek közt megírta,
Pengét vett kezébe, vágott, s ment a halálba.
A lány szülei ekkor értek haza, s rögtön mentek fel a szobába,
De ő akkor már a földön feküdt, s a halál elragadta.
Az édesanyja meglátta kezében, a vértől ázott levelet,
El akarta olvasni, de a szíve nem engedelmeskedett.
Tudta, hogy a lánya, annak a barna fiúnak címezte,
S még az aznapi postával azonnal elküldte.
Mikor a fiú a szomorú hangulatú levelet megkapta,
A barátnőjét éppen forrón ölelte, csókolta.
Mikor a levelet olvasta, szemébe könnyek szöktek.
S ekkor csörgött a telefon, a lány anyja volt az,
Csak annyit mondott: -Várlak a temetésen holnap.
Legyen ott az, ki miatt a lányom gyilkolt,
S ki miatt annyi szerető szívet feldúlt.
Másnap, mikor eljött a temetés napja,
A fiú is ott állt a tömegben, zokogva.
A temetés végén, a fiú oda ment a sírhoz,
S sűrű könnyek közt, csak ennyit mondott:
„Tudd meg drágám, hogy én téged szeretlek."
S ekkor egy hang megszólalt:
„Még itt a síron túl sem feledlek."
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások