Szemeimből könnyek bukkannak ki

Szemeimből könnyek bukkannak ki,
Szívemben a tűz nem alszik ki.
Erősen lángol, bár hiába fáj,
Sohasem lehetsz az enyém már.

Vérző szívem csak teérted sír,
Síró lelkem csak könnyezni bír.
Eldobtál, mint egy darab rongyot,
Nem érdekelt, hogy szerelmes vagyok.

A szívemben seb keletkezett,
Nem tudom, miért tetted velem ezt.
Nem adtam erre okot neked,
Csak önzetlenül szerettelek.

Látom, nem érdekel, megbántottál.
Bár megszoktam, sokat csalódtam már.
De ezt tőled valóban nem vártam,
Igaz, jóra nem számítottam.

Hisz bánt engem már maga az élet,
Meghalt a remény, mi engem éltet.
Vége, már nem bírom a fájdalmat,
Nem viselem el a sok bántalmat.

Lelkem most már végleg összetörted,
És az életemet tönkretetted.
Ami most már semmit sem ér,
Hiszen soha nem lehetsz az enyém.