Hagyd, hogy éljek, hogy levegőt vegyek,
Hogy felsóhajtsak, s hogy újra érezzek.
De buta voltam.Azt hittem tőled függ minde ez,
Pedig csak nekem kellett eldöntenem...
Persze még fáj, mikor látlak,
De már képes vagyok ellenállni a csábításnak.
Hiányoznak a régi emberek,
Akkor is ha feltépik a sebet,
Mely már forr s nem vérzik,
Kár, hogy mások ezt nem érzik.
Az öröm, amit a fájdalom után érzek,
Leírhatatlan,hihetetlen érzet.
S bár sokáig szenvednek a szerelemtől eltaszitottak,
Lépnek egy nagyot,sóhajtanak,
S újra talpra állnak-ha akarnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Dejooooo ·
Úgy van ahogy írtad! Csakis rajtunk múlik, hogy gyávák leszünk, vagy szembenézünk a sorsunkkal!