Szabadság

Hagyd, hogy éljek, hogy levegőt vegyek,
Hogy felsóhajtsak, s hogy újra érezzek.

De buta voltam.Azt hittem tőled függ minde ez,
Pedig csak nekem kellett eldöntenem...
Persze még fáj, mikor látlak,
De már képes vagyok ellenállni a csábításnak.

Hiányoznak a régi emberek,
Akkor is ha feltépik a sebet,
Mely már forr s nem vérzik,
Kár, hogy mások ezt nem érzik.
Az öröm, amit a fájdalom után érzek,
Leírhatatlan,hihetetlen érzet.

S bár sokáig szenvednek a szerelemtől eltaszitottak,
Lépnek egy nagyot,sóhajtanak,
S újra talpra állnak-ha akarnak.