Hagyd, hogy éljek, hogy levegőt vegyek,
Hogy felsóhajtsak, s hogy újra érezzek.
De buta voltam.Azt hittem tőled függ minde ez,
Pedig csak nekem kellett eldöntenem...
Persze még fáj, mikor látlak,
De már képes vagyok ellenállni a csábításnak.
Hiányoznak a régi emberek,
Akkor is ha feltépik a sebet,
Mely már forr s nem vérzik,
Kár, hogy mások ezt nem érzik.
Az öröm, amit a fájdalom után érzek,
Leírhatatlan,hihetetlen érzet.
S bár sokáig szenvednek a szerelemtől eltaszitottak,
Lépnek egy nagyot,sóhajtanak,
S újra talpra állnak-ha akarnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Dejooooo ·
Úgy van ahogy írtad! Csakis rajtunk múlik, hogy gyávák leszünk, vagy szembenézünk a sorsunkkal!