Sötét az ég, a felhőkön
nem szűrődik át a napfény,
mindent beborít a szürkeség.
Üres a város,a néma épületek
között halkan sír a szél.
Az utcákat járva,
gondolataimba mélyedek.
Belefáradtam már,
hogy hiába kereslek,
Pedig úgy futnék
ölelő karjaid közé,
mint űzött vad,
akinek te vagy a menedék.
el vagyok veszve,már rég
várnám, hogy megvédj.
De nem talállak sehol.
Talán fel kéne adnom,
és hagynom, hogy
Te találj rám valahol,
lehet ez a megoldás.
Nagy a világ,
valahol, valamikor
majd megleljük egymást
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...