Sötét ég alatt

Sötét az ég, a felhőkön
nem szűrődik át a napfény,
mindent beborít a szürkeség.
Üres a város,a néma épületek
között halkan sír a szél.
Az utcákat járva,
gondolataimba mélyedek.
Belefáradtam már,
hogy hiába kereslek,
Pedig úgy futnék
ölelő karjaid közé,
mint űzött vad,
akinek te vagy a menedék.
el vagyok veszve,már rég
várnám, hogy megvédj.
De nem talállak sehol.
Talán fel kéne adnom,
és hagynom, hogy
Te találj rám valahol,
lehet ez a megoldás.
Nagy a világ,
valahol, valamikor
majd megleljük egymást