Úgy sétálunk el egymás mellett,
Mint két robogó vonat.
Fejed leszeged, rám sem nézel,
Nem hallod hangomat.
Mi csak két ismerős idegen vagyunk,
Nincs közös jelenünk, jövőnk, múltunk.
Mikor akartunk, akkor sem szóltunk,
Láttuk a lehetőséget, de vakok voltunk.
A sorstól megkaptuk egymást,
Nem is egyszer, hanem még egyszer,
De a már egyszer hibás vallomás,
Tudtam nem szólhat kétszer.
Vajon hányszor kereszteződik utunk?
Talán többször már biztosan nem,
És végleg közös lesz röpke múltunk,
Melyben elfeledve vár a szerelem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Sorsunk
Beküldte: Anonymous,
2017-03-24 10:00:00
|
Szerelmes
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások