Felsóhajtok.Csak ez az amit tehetek,
Az életemben minden jót elcseszek.
Nem becsülöm megazt, aki engem szeret,
És játszok vele, pedig a szerelemben ezt nem lehet.
Az is lehet, hogy nem tudok szeretni,
Talán mert egy régi dolgot nem tudok feledni.
Talán túlságosan fáj és éget a múlt,
És ez az érzés még most sem mult.
Tovább kéne lépnem és feledni,
Egy jobb és rendesebb fiút szeretni.
De a szívnek sajnos nem lehet parancsolni,
Csak szenvedni és keservesen a múltba kapaszkodni.
Itt ülök és sírva írom e verset,
Közben ez az érzés az őrületbe kerget.
Honnan tudnék még erőt meríteni?
Felsóhajtok.Talán az idő segít felejteni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...