Sebészkés

Sebész módjára kivágom
magamból a bánatot, hogy
csak a pozitivitás maradjon.
Nehéz, hosszadalmas és izzasztó
munka lesz, már előre látom.
Ennek ellenére fogom a szikét
és hozzálátok a munkához.
Szépen, aprólékosan halad
kezemben előre a kés.
Mindennel ami, eddig fájón kínzott,
a múlt rossz emlékeivel és történéseivel
melyek démonokként éjszakánként
vissza-visszatérve megzavarták
és rémálommá változtatták
nyugodt, békés pihenésem,
mindezekkel módszeresen
és kíméletlenül végez.
Nem félmunkás, minden
elmémbe nem illő dolgot kiolt onnan.
Finoman óvatosan regenerálja
a frissen megbolygatott területeket
és az öröm, a jó gondolatok
magvait veti el benne
a rosszak helyére.
Ezen túl csak arra kell
fokozottan ügyelnem,
hogy mind szépen növekedjen.
Így talán idővel
megerősödhet meggyötört
lelkem és szívem.