A szuflé nap lebukott csendesen;
röviddé vált árnyékot felejtett.
Fülledt légben hajolt rá az enyhe,
fodrozódó, hűvös-sötét leple
a ház mellett álló, öreg hársra,
mint férfi a lány hosszú combjára,
feliratos, neon dombjaira,
pixel-pontozott mosolyaira.
Kajánul bólogattak az árnyak;
ahogy a szív szerelemtől szárnyal,
a tátika is ingatta fejét,
fehérként; tettetve szűzi, szendét,
s belépett a langyos csendéletbe,
első bálozósként, a vén este.
Tetszett, gratulálok!