Kis házikó áll a puszta közepén,
Rút fekete madár pihen a tetején.
Csőrében rothadó hús lifeg,
Nincs senki, kitől megijed.
Miféle cafat, melyet nyel?
Talán egy szív, melyet kés kiszel?
Vagy netán az élet tépte ki,
S adta a madárnak, oda neki?
A szívnek gazdája rég halott,
Sebaj, boldogságot soha nem kapott.
Rút madár nyeli a falatot,
S hirtelen mérgezést kapott.
Mert nem tudta a buta madár,
A törött szív olyan, mint a cián.
Méreg az, melyet csak az bír,
Kit állandóan gyötör a kín.
Kis házikó áll a puszta közepén,
Rút fekete madár döglötten ereszén.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások