Rózsakert

Égig érő kőfalak közt bolyongok,
az éji pára lelkemben mélyre száll,
e fakó rózsákból varázsolt kertben
birodalmakat sző a holdsugár

Útvesztő e kert, nem lelek kiutat,
szárnyaim gyengék, égbe hiába vágyom,
fekete rózsák várják halálomat,
könnyes szemeimet lezárja az álom

Álmomban újra mellettem lépdelsz,
de ébren nem lelem nyomaidat,
a néma rózsák nem segítenek,
hogy feledni tudjam csókjaidat

Gonosz árnyak kacagják sorsomat,
nem talállak, bárhogy kerestelek,
rothadó rózsák borítják síromat...
míg éltem, csak téged szerettelek...

- Alyrnak. Örökké. -
’98 08 13 ThoRgErdT