Rossz út...

Melyik úton menjek tovább?
Vörös ködével beborít a vagy..
Menni akarok,szállni az éjben,
Ünnepelni halálom a csillagfényben.
Mámorra vágyom,feledhetetlen estékre.
Belevetném magam a sötét,titokzatos éjbe..
Megismerném a ragyogó szemű démonokat,
Be akarom járni a pokolian zűrös zugokat.
Imádnék együtt repülni az ördöggel,
Imádnék bűnhődni az éhes szörnyetegekkel...
Akik felfalják lelkem,véremmel táplálom őket...
Megrészegítenek...elcsaljak szívemet
Egy bűnös helyre,ahol otthonra találok..
Bármennyire kínoz,élvezem a játékot,
Sir bennem a jó,sikítva röhög a gonosz...
Bemocskolom magam,minden porcikám romlott...
Ócska bordélyháznak leszek hazug királynője...
Színházamnak én vagyok a rothadt színésznője.
Nincs ami visszatart,nincs ami megvéd..
Vér hullik szemeimből,nem látom a fényt.
Pokolra született angyal,Mennyre született démon...
Beléd vágom késem,keserű véredet iszom.
Élvezem a bűnt,megrészegít a fájdalmad,
És mégis...hozzam intézed legönzetlenebb szavad...
Kísért a múlt,kitombolom magamból.
Hazug lelkem,nem áll másból csak haragból.
Fűt a vágy..megingok szavaidtól..
Én vagyok a vad,mégis éhesebb vágyok a vadászoktól,
Leigázlak a szavaimmal,De ez a keserű igazság,
A megtorlás lesz az üdítő vigasság...
Nincs émelyítő,képmutató vallomás,
Csak te és a vágy,semmi más.
Sírni is szeretnék,de valamiért nem megy.
A büszkeség oroszlánja nem enged.
Odabent ordít,húzd ki magad,egyenesen járj..
Miközben rám szegeződik ezernyi megvető szempár.
És én csak némán,kegyetlenül török előre.
Mert a jóság,a remény volt az,ami a szívem összetörte.