Rólad álmodom

Álmatlan éjszakáimon forgolódom.
Ha álmodom, csakis csak Rólad.
Csókodra vágyom, érintésed kérem.
Az első pillanat, amikor megláttalak,
Tudtam, Te vagy az, aki kell, csak Te.
Mikor átöleltél, s kezemet fogtad…
Minden pillanat egy álom volt Veled,
De ezt Te nem érheted.
Szívem még büszke, hogy könyörögjön,
De Téged vár, s hiszi, hogy eljössz.
Félek, hogy nem látlak viszont,
S a félelem igaz, valóságos.
Mással vagy, mást érint csodálatos kezed,
S én fekszem az ágyon, csakis csak Rólad álmodom.
Hideg éjszakán csókod vágyom.
Mond miért? Miért kellett így lennie?
Tudom, én voltam, ki hagyott elmenni.
S gyötör a tudat, bármit megtennék…
A varázs lassan tovaszáll.
Mikor ébred a hajnal,
Tudom, mennem kell,
Fájó szívvel teszem, mit kell.
Remélem, más lesz a holnap,
Egyszer újra karjaidba zársz,
S együtt leszünk, csak Te meg én.
Az álom nem múlik, s a fájdalom sem.
Hiszem, egyszer vigaszt találok,
S ha mégsem, maradnak az álmok.