Talán elfojtom, de még mindig él bennem a remény,
Hiszem, hogy nem halt meg benned a végtelen szenvedély.
Szived kristálykapuja bezárult, nem nyilik ki újra,
Az elveszett, szép perceket már semmi sem hozza vissza.
Ősz volt. Beléd szerettem és kivirult az éjszaka.
Fák elhulltak, s kizöldültek. Jött a tavasz hajnala.
Elmém kitisztult, s kéknek láthattam a sötét eget,
Szerettelek, vakon követtem hát minden léptedet.
De jött a tél, jött a Karácsony,
Fagyos lett, s széttört az álom.
Hogy szeress, hiába várom,
Hazugság a boldogságom.
Hisz tudom, már nem szeretsz,
Hallod nevem, s csak nevetsz!
Hogy velem légy, örök álmom,
Halálig tartó rémálom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások
De tetszett.