Talán elfojtom, de még mindig él bennem a remény,
Hiszem, hogy nem halt meg benned a végtelen szenvedély.
Szived kristálykapuja bezárult, nem nyilik ki újra,
Az elveszett, szép perceket már semmi sem hozza vissza.
Ősz volt. Beléd szerettem és kivirult az éjszaka.
Fák elhulltak, s kizöldültek. Jött a tavasz hajnala.
Elmém kitisztult, s kéknek láthattam a sötét eget,
Szerettelek, vakon követtem hát minden léptedet.
De jött a tél, jött a Karácsony,
Fagyos lett, s széttört az álom.
Hogy szeress, hiába várom,
Hazugság a boldogságom.
Hisz tudom, már nem szeretsz,
Hallod nevem, s csak nevetsz!
Hogy velem légy, örök álmom,
Halálig tartó rémálom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
De tetszett.