Rémálom

Talán elfojtom, de még mindig él bennem a remény,
Hiszem, hogy nem halt meg benned a végtelen szenvedély.
Szived kristálykapuja bezárult, nem nyilik ki újra,
Az elveszett, szép perceket már semmi sem hozza vissza.

Ősz volt. Beléd szerettem és kivirult az éjszaka.
Fák elhulltak, s kizöldültek. Jött a tavasz hajnala.
Elmém kitisztult, s kéknek láthattam a sötét eget,
Szerettelek, vakon követtem hát minden léptedet.

De jött a tél, jött a Karácsony,
Fagyos lett, s széttört az álom.
Hogy szeress, hiába várom,
Hazugság a boldogságom.

Hisz tudom, már nem szeretsz,
Hallod nevem, s csak nevetsz!
Hogy velem légy, örök álmom,
Halálig tartó rémálom.