Nézem
arcodon hogy játszik a fény,
Nézem
szemed miről mesél
s mit rejt makacsul.
Hallom-
a hangod száll felém,
Hallom
a sóhajod- s nem értem én
miért tűnik hazugnak.
Érzem
a távolságot- egyre nő
Érzem
az egykor még szorosan ölelő
karjaid lassan elengednek.
Látom,
hogy dől szét,mint kártyavár
Látom
darabokban az álom már
s semmi sem lesz ugyanolyan.
Várom
a régi fájdalom múljon
Várom
szívedben őszinte szerelem gyúljon
s ne lobbanjon gyorsan el.
Hiszem
még a csodát- bár nem vakon
Hiszem,
hogy egyszer szabadon
engedlek- könnyek nélkül.
Mellettem
ülsz- én csak nézlek
Mellettem
leszel- e holnap is?Félek
szemed mit rejt makacsul...
2005.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Soha nem szabad elfelejteni, hogy a szavaknak varázsereje van..
Már csak egy varázsló kell, aki megfelelő szavakba önti az érzéseket- az életet..
Ez után pedig nem hiányozhat az értő közönség sem..
Köszönöm a kritikát!
Néha van, amikor az ember azt hiszi ismer valakit és rá kell döbbennie- tévedett..