Hajló fény, rideg világok,
suhanó szoknyádon virágok.
Kereplő, csörlő zaja húzza
baljós lelkemet kék égen túlra.
Voltál és vagy de merre most?
Utolsó reményem is elhagyott.
Száguld a szél, mint a vész
tôlem lassan pártol el az ész.
Arc nélküli csuhás,
ezüst fény villan,
nem lélek juhász,
vendégül én hívtam.
Megbánnám, de már nem lehet,
azt, hogy vetettem rád szemet.
Minden, mi volt, elillan,
tág csillagközi porban.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?