Régi gondolat

Hajló fény, rideg világok,

suhanó szoknyádon virágok.

Kereplő, csörlő zaja húzza

baljós lelkemet kék égen túlra.



Voltál és vagy de merre most?

Utolsó reményem is elhagyott.

Száguld a szél, mint a vész

tôlem lassan pártol el az ész.



Arc nélküli csuhás,

ezüst fény villan,

nem lélek juhász,

vendégül én hívtam.



Megbánnám, de már nem lehet,

azt, hogy vetettem rád szemet.

Minden, mi volt, elillan,

tág csillagközi porban.