Réges-régi nyár

Egy szép fehér galamb vagy
Ki repdestél egymagad
Én megtaláltalak
S félőn kezembe fogtalak.

Mikor már majdnem elrepültél
Szárnyaidba csapódott két nyíl
Te felém nézve segítséget kértél
S újból kezeim közt vergődtél.

Jött a hideg tél
Mielől menekültél,
Ha nem beteg szárnyad
S a búcsúzást te idegesen vártad.

Befoltoztam sebeid
Kedvesen simogattak kezeim
S te szépen gyógyultál
Habár sebed volt jópár.

Közben biztos hazádra gondoltál
Hol Amy téged féltőn vár
S miközben gyógyultál
Kérdést tettél fel jópárt.

S hogy gyógyult a te szárnyad
Úgy gyógyult lelkem, telt el bár csak pár nap
Végre elérkezett a forró nyár
S te már izgatottan az utazásra vártál.

Elrepültél, itt hagytál
Örökre elmentél s mégis velem maradtál
Habár rég elmúlt a meleg nyár
Remélem néha azért rám is gondoltál.

Én gondoltam rád eleget
Kérdéseidre magamtól vártam a feleletet
S ahogy figyelem a lehulló leveleket
Remélem a messzi távolban is kapsz szeretetet.

Ha létezik te nekem sohasem hazudtál
S a legnagyobb bajban is velem maradtál
Szívem ezért téged örökké vár
Bár réges-rég elmúlt az a szép nyár.