Reflex

Nem nézek a tükörbe
nem látok ott semmit ami tetszene
az egész világ torz és görbe
mintha minden tönkremenne.

Nem lehetek én az ott az üvegben
mi lett belőlem, egy hamis harang,
egy magánhangzó a hosszú szövegben,
a zongorán egy néma hang.

Elvakíthat a csillogás
de a lényeg akkor is jól látszik.
Nem lehetek én. Az valaki más,
a szemében hazug fény játszik.

Romló húst tart egyben a bőr
minden csupa grimasz és ránc.
Lassan csúszik a szívbe a tőr,
aztán meghajolsz, ennyi a tánc.

Szép voltam amikor megszülettem
tiszta voltam, jó és szabad.
Megcsúnyultam, álca lettem,
kezemhez most mocsok ragad.

Nem nézek a tükörbe
nincs már ott semmi ami tetszene...
a valóság  azonnal megölne
a csalódás félbemetszene.