Rád emlékszem

Színekben tombol az ég alja,
Nyugovását meleg szél simogatja.
Csendes este lesz ma éjszaka,
Készülödik minden fény a bálba.

Csak az én csillagom oly szomorú,
Kialszik fénye, már alig látható.
Egyre halványodik ragyogása,
Eltünsz te is nemsokára.

Elfeledlek egyszer Téged,
Távoli lesz majd a fényed.
Nem szemlélem Veled az eget,
Kioltjuk a szerelmünket.

Bár tudtuk ezt mindvégig,
Együtt voltunk egy évig.
De oly kegyetlen az ég,
Tomboló szerelmünk égetve ég.

Ezt irigyelte meg bizonyára,
S elszakított egymástól nemsokára.
Fényünk beragyogta az eget,
Így tündökölni már soha nem lehet.

De a tavasz jöttével hazatérek,
S majd barátként nézlek Téged.
Langyos esővel újra távozok,
Többé nem hozzád tartozok.

Megprobálok megbékülni,
Végleg elfogok tünni.
De gondolj majd néha arra,
Hol ragyogtunk Mi valaha.


2006.09.15.