Cellám e hűvös lét
jégcsepp csöppen a síkos kőkockákról
rémület mar a húsba
csonka
kezem
fejem
álmom
sötét kút
az univerzum némán sikolt
egy elmúlt élet visszhangjaitól zajos a lelkem
köd volt
tévúton vezet a végzet
és már nem hiszek
csak rettegek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Marokfegyver ·
A hangulata miatt tetszett, de valamit hiányolok belőle: egyetlenegy olyan szót, ami meghökkent, netán megdöbbent. Mert az érzés ügyesen megvan, csak még egy határozott pofon hiányzik, ami 8 napon belül, de emlékezetes.
nagyaniko ·
:heart: