Pusztító dal

Sötétség ami szívemet börtönben tartja
A szerelem ami szárnyaim béklyóba fogja
/Mind hazugság/
Százszor vesztettem a szomorúsággal vívott kíméletlen harcban
Elvérezve feküdtem törött szárnyakkal a porban
/Örök elfogadhatatlanság/

Nem kellett volna elindulnom a remény útjain
Nem szabad lett volna üldözni vágyaim

Nincs angyal amelynek hatalma a poklomat megmásíthatná
Arcomon a könnyeket mosollyá változtathatná
Csak egy dal maradt
/A mi kis énekünk/
Mely elpusztítja könyörgő hamvainkat
/Nincs már több emlék, ami marasztalná lelkünk/

Fény, ami szívemet sohasem ölelte
A gyűlölet mely utamat végig követte
/Mind képzelet!/
Kegyvesztett maradtam az ősi háborúban
Örök ideig kísért egyre bántóbban
/Ne nézz többé rá, nem sanyargat szívet!/

Nem kellett volna elindulnom a remény útjain
Nem szabad lett volna üldözni vágyaim

Nincs olyan lény a földön, mely sorsom megváltoztathatná
Csúfos vereségemet összetiporná
Csak egy dalom van
/Eme jelentéktelen ének/
Melyben bánatom sok kínja ellep hamar
/Így sem könnyebb ez az élet/