Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br /> Néhany helyen kiszínezve,...
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
laci78: testnevelés érettségi FTW :D
2025-07-23 14:28
Mischu: Szia Anna. Kérlek, vedd fel ve...
2025-07-17 15:40
rpeter: Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Woodgate: Miért érzem azt, hogy Anna nem...
2025-07-17 10:08
xrzah69: Nekem van egy unikahugim...ő p...
2025-07-17 09:07
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Porcelán

Gyermek kezek és ráncok suttognak.
A csempén porcelán koppan,
kávé csorog egy foltban.
Pedig ég bent a villany,
fájón visít az áram,
függöny tükrén átvillan.
Nem tudom már, mit látok, és mit
hallok.
Elég lenne ha suttognál, nekem már az is
hangos.
De nem annyira, mint a csend.
Csendben soha ne maradjál, inkább suttogjál.
Tovább repül az albatrosz.
Még fekete a konyha, ég bent a villany,
a legfeketébb az abrosz,
fehéren világít. Éppen most virrad.
Ujjpercek ropognak, és míg a hajszál nő,
felnő egy kisgyermek az asztal alatt.
Tudod, most éppen esik -
szanaszét esik még az élet is.
Lassan olvad a cukor. Főleg, hogy a kávé a falon csorog.
A kanál pedig lyukas.
Lila bögre volt, összetört.
Nem is látom már. Csak hallom,
valahonnan belülről hallom.
Azóta is mesélem neked.
Sírva mesélem, hogy szétesett a konyha.
Tudod, amikor egyszer esett.
Rám esett és többé fel sem kelt.
Fekete vagyok, olyan világos fekete,
mint amikor nappal van.
Nappal mindig keresek egy keretet
és elbújok a múltban, a múltban, ami
megfagyott, és én
összetörtem.
Hogy halljak egy kis hangot.
Ezt a várost már senki nem menti meg.
Zuhanok, közben ezer fog visít,
mind az álmomért könyörögnek,
pedig fejjel lefele zuhanok;
- fejjel-lefele -
egészen a halálomig.
Addig.
Azóta sírva mesélem mindig;
tudod. Amikor egyszer esett.
Hasonló versek
3290
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!

2759
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Marokfegyver ·
Egy kicsit túlírtad, mégsem éreztem, hogy abba kellene hagyni valahol, mert nem engedett el a vers, tovább hullámzott, és tetszett.

Liam ·
Szerintem kicsit túl ragoztad, s emiatt eléggé csomós a vers...
De nem rossz, csak így tovább!;)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: