Pesti ember vidéken

,,Warte nur Walde, ruhest du auch’’
Mondom magamnak, és nézem ahogy
a két hangos, zörgő kölyök akutt
játékszenvedéllyel alkot romot.

De Goethe-nek ehhez mi köze?
Miért ezt mondom most magamban?
Nem tudom, de nem is érdekel,
Csak nézem őket tovább hangtalan.

Más ez itt, más ez, mint otthon ülve.
Szokatlan szememnek az arany fény,
És ahogy megnéz egy errejáró ember,
Mint valami másféle, idegen lényt.

Nem ér el idáig, nem talál itt meg
A csőcselék szava, pedig megint
Gyaláz, mint ki élvezi, de engem
Bevallom, nem érdekel, mint int.

Csaholjon a csürhe! Én rúgtam belé!
Csak mosolygok ezen a naivon,
És közben fejemben a gondolat kél,
Hogy itt ezek a gyermekek lelki gazdagon

Magasan fölöttük állnak azoknak,
Még ha nem is tudják, hogy csakcsupán
Játékuk többet ér, és nem ugatnak,
Mint gyáva kutyák, ha jő Holdvilág.