,,Warte nur Walde, ruhest du auch’’
Mondom magamnak, és nézem ahogy
a két hangos, zörgő kölyök akutt
játékszenvedéllyel alkot romot.
De Goethe-nek ehhez mi köze?
Miért ezt mondom most magamban?
Nem tudom, de nem is érdekel,
Csak nézem őket tovább hangtalan.
Más ez itt, más ez, mint otthon ülve.
Szokatlan szememnek az arany fény,
És ahogy megnéz egy errejáró ember,
Mint valami másféle, idegen lényt.
Nem ér el idáig, nem talál itt meg
A csőcselék szava, pedig megint
Gyaláz, mint ki élvezi, de engem
Bevallom, nem érdekel, mint int.
Csaholjon a csürhe! Én rúgtam belé!
Csak mosolygok ezen a naivon,
És közben fejemben a gondolat kél,
Hogy itt ezek a gyermekek lelki gazdagon
Magasan fölöttük állnak azoknak,
Még ha nem is tudják, hogy csakcsupán
Játékuk többet ér, és nem ugatnak,
Mint gyáva kutyák, ha jő Holdvilág.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások