Idegesen csörtet a pacsirta,
Pedig oly korán van még,
Tán nem is ébreszt, csak elsírja,
Mily hosszú volt néki az éj.
Bizony hosszú volt, és csodás,
Lármája nekünk altatódal.
Fekete szobádba bújt a mennyország,
Mégis millió szín áradt tova.
Mellkasod ívén csókvonalat húztam,
Mire beterítettél, pamlag helyett pamlagom,
És szerelmes verítékedben úsztam,
Örömtől repesve vergődtem a horgon.
Felhúztál végül az eddigi világból,
Még ficánkoltam a boldogságtól,
A szabadság fogságától,
Mezítelenségem forró ruhájától.
Hozzád szólok most, drága pacsirta,
Veled sírok, rikoltok én,
Nékem is későn pirkadt,
De nem eléggé!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Andreas69 ·
A pacsirta csörtet, a vaddisznó meg csapkod a szárnyaival... :grinning:
Andreas69 ·
Most vettem észre, hogy még rikolt is! Az egyik legszebb hangú madarunk hogyan vetemedett ilyesmire? Gondolkozhatnál, mielőtt ilyen hülyeségeket írsz. Teljesen elrontod a különben jó hangulatú költeményt.
Vipike ·
Egyetértek az előttem szólókkal, a szótagszám nem igazán stimmel, a pacsirta csörtetése pedig... hát... nem az igazi... :) De azért remélem nem vesztetted el a kedvedet a versíráshoz. :)