Idegesen csörtet a pacsirta,
Pedig oly korán van még,
Tán nem is ébreszt, csak elsírja,
Mily hosszú volt néki az éj.
Bizony hosszú volt, és csodás,
Lármája nekünk altatódal.
Fekete szobádba bújt a mennyország,
Mégis millió szín áradt tova.
Mellkasod ívén csókvonalat húztam,
Mire beterítettél, pamlag helyett pamlagom,
És szerelmes verítékedben úsztam,
Örömtől repesve vergődtem a horgon.
Felhúztál végül az eddigi világból,
Még ficánkoltam a boldogságtól,
A szabadság fogságától,
Mezítelenségem forró ruhájától.
Hozzád szólok most, drága pacsirta,
Veled sírok, rikoltok én,
Nékem is későn pirkadt,
De nem eléggé!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások