Vége már a nyárnak lehullott a falevél
Gomolygó felhők igyekeznek az ősz egén
Csak ketten vagyunk Te meg én.
Kéz a kézben állunk egy nagy erdő szélén
Hosszú út áll előttünk,mit meg kell még tenni
Elindulunk egymás mellett.
Talpunk alatt roppan az őszi avar
Szeretlek én téged,s már semmi sem zavar
Arcod hozzám ér,szívem kitárom
Te vagy az egyedül akire így vártam.
Téged akarlak egy hosszú életre
Aki ezen az úton végig elkísérne.
Melleted állok,én egyetlen szerelmem
Azt akarom kettőnk sorsa végre egy legyen.
Boldog vagyok veled,s mit szívem kívánhat?
Még sok sok őszt megérni karjaidba zárva.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások