Őszi levél

Barátság,
Barát, mint Levélnek az Ág.
Szerelem,
Szerelmes, mint Őszbe a Levél,
Mely hívogatóan húz,
És melegíti a piciny élt.
Először, hogy elkábítsa szerelmét a Levél,
Vörösbe öltözik...

-Vörös lett ruhája csorgó vérétől,
Mely szerelmi bizonyíték a Levéltől
Az Ősznek.-

Az Ág csak tűri,
S megpróbálja Levél pajtását
az Ősztől megóvni.
Erősen szorítja,
S nem adja fel,
Hogy Levél barátja
A csábításnak nem enged,
S hallgat arra,
Ki milliónyi barátot veszített már.

De eddig még mindig hűséges pajtása,
Kábúltan veti magát az Ősz karjaiba.
Az Ágat elengedi,
Ki csupasz, fekete karjával
A Levél után kap
De hiába...
Mert ő csak szerelmét látja szépnek,
S vonzza, akár méz a méhet
Virágra...

Águnk kopaszon, egyedül imádkozik,
S törékeny karjaival
Az ég felé nyújtózkodik,
S siratja barátját.
Könnyei hópelyhekké válnak,
Melyek üzenetet súgnak Levél pajtásának,
Kit a hó betakar.
S szerelme hová lett?
Melege és fénye is hóvá lett,
S eltűnt akár a nyár ősz előtt...