Nap köszönt, a derengő Hajnalnak.
Az erdő, fénylő harmatját hullajtja.
Színes hajú tündér-leánykák,
Ellepik, a szendergő fák ágát.
Gyengéden simítják, ékszer leveleit;
Mik, tarkaságukat azonnal ellesik.
Előtűnik: sárga, piros és narancs,
Megtörik az egyhangú zöld hatalma.
Lágy szellő, cirógatja barátját,
Felszárítja, párás törzsének kabátját.
Ám ideje kevés, sietve tovább száll;
Színesővel a tölgyek búcsúztatják.
Levélszőnyegeknek szövése laza,
Nesztelenül susog a lábam alatt.
Halkan, az én léptem is eljár,
Így van ez, az ősz derekán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?