Összetört szív

Összetörik a szívem, mikor rájövök,
Talán már nem is kedvelsz, úgy szívből.
Titkolom érzéseim, s mindig nevetek,
De belül egy nagykés vagdossa szívemet.
Belegondolok, miket éltünk át együtt,
És ennél szebb emlékek nem is kellenek.
Bárcsak érthetném, hogy mi folyik most benned,
Azt sem tudom, van-e egyáltalán hozzám kedved.
Ha nincs, legalább mond a szemembe,
Ne reménykedjek teljesen feleslegesen.
Ha mégis van, mit elmondanál,
Kérlek, tedd meg, mert megöl ez a vágyakozás.
Várok minden egyes napot, melyen megpillanthatlak,
És csalódnom kell, mikor nem veszel észre.
Én integetek, de hiába, mondjuk ez még nem is lenne probléma.
De semmit sem tudhatok, míg el nem mondod titkod,
Csak annyit, hogy szívem lassan megbolondul!