Őrzött kapuk

Őrzött kapuk mögött
rejtőzik a szívem.
Eddig nem hatottak meg
a védő kőszörnyek senkit sem.
Jöttek páran, szép szavakkal
hitegettek, ámítottak
színlelt boldogsággal.
De a vége mindig ugyanaz volt:
átgázoltak rajtam,
csak üresség volt az,
ami utánuk maradt.
Sokáig tartott,
amíg talpra álltam,
pedig tudtam: ők miattam
egy percig sem sírtak,
Csak trófeának kellettem,
a többi mellé a polcra.
Megerősítettem hát,
a kapu meghajlott vasrúdjait,
és megesküdtem magamban:
Ezek után nem kell több csalódás!




Megvárom az igazit,
és csak neki fogom megengedni,
hogy eljátssza szívem húrjain
közös boldogságunk dallamait.
Türelmes leszek, tudok várni
Túléltem annyi szenvedést,
lelkemen sok a sérülés
Részese szeretnék lenni,
valami olyannak, ami
teljes egésszé tud tenni.
Hiszem, hogy ez
nem csak álmaimban létezik
és van valahol egy férfi,
akivel együtt ezt
valóra tudom váltani.
Tudom, érzem:
meg fogjuk egymást találni.