Ó, szerelem

Eddig én bizony minden nőmet úgy szerettem
Ahogyan örök szerelmet a bort
Televedeltem magam velük ha szomjam kívánta
S ellöktem magamtól őket ha már sajgott a bendőm

Olyankor felmentem én egy hegytetőre
Sziklák madarak és bús csend közé
Lógattam lábamat a végtől büdös végtelenbe
Áhítva a megnevezhetetlen boldogságot

Ó ha jönnél egyszer és nem csak egyszer de többször
S tán azt sem bánnám, ha maradnál: TE,
Te…ki vagy te? Kivetülése ó pszichológiámnak
Napkutyáknak és behelyettesítéseknek
Látnám vonuló szőke hajad az ég sakkmezőjén
Gyengéd szép és satöbbi

Nem lesz könnyű menet ha fogva tart a múlt
De a szerelem mindig kisiklik
A szerelem szép borzas szőrű pávián
Imádnám ha harapós buksija
Tenyerembe simulna.