Eddig én bizony minden nőmet úgy szerettem
Ahogyan örök szerelmet a bort
Televedeltem magam velük ha szomjam kívánta
S ellöktem magamtól őket ha már sajgott a bendőm
Olyankor felmentem én egy hegytetőre
Sziklák madarak és bús csend közé
Lógattam lábamat a végtől büdös végtelenbe
Áhítva a megnevezhetetlen boldogságot
Ó ha jönnél egyszer és nem csak egyszer de többször
S tán azt sem bánnám, ha maradnál: TE,
Te…ki vagy te? Kivetülése ó pszichológiámnak
Napkutyáknak és behelyettesítéseknek
Látnám vonuló szőke hajad az ég sakkmezőjén
Gyengéd szép és satöbbi
Nem lesz könnyű menet ha fogva tart a múlt
De a szerelem mindig kisiklik
A szerelem szép borzas szőrű pávián
Imádnám ha harapós buksija
Tenyerembe simulna.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?