Nyüssz

Túl sok a lidérc,
és nics egy csepp fény...
lófasz sincs- mondhatni...

mostanában sokat káromkodom.

Pedig masszívan hittem,
hogy megéri minden,
hogy érdemes kajtatni...

most már a semmit de sehogy se tudom.

Mert hiába csillagok
és hiába csodák,
hiába mondjátok,
hogy menni fog tovább.

Hiába hiszitek,
hogy hinnem kellene,
mert hiába hisztizek,
már nem leszek vele.

És semmi sincs rendben
ebben a csendben
talán mert folyt.

Mert sose lesz kimondva...

mert hiába kértem,
a összes vérem
szanaszét folyt...

úszok egy pocsolyakék viszonyban...

és túl későn és túl korán,
elesetten, ostobán
várom, hogy kimondja,
hogy nincs mit mondanunk.

Természetszerű,
hogy én is mondhatnám,
de nem merem,
mert a lidércnél is nagyobb
fujj-szörny mászkál a lelekemen...
és rettegek,
mert mindent veszthetek.