Elrabol az érzés,
felesleges a kérdés
a választ ajkamtól kapod,
mindenemet:
úgy ahogy akarod!
Nyílván marakodunk
pedig igazból
tolvajok vagyunk.
Lopott csók zenére
táncolunk vissza
az elejére,
ölelésbe bújt titok:
ami te meg én vagyok...
Velem vagy, melletem
ülsz. Úgy érzem már
csak kelletem.
Miért bújunk
falak rejtekébe?
Miért súgunk, búgunk
titkokat egymásnak?
Mit akarsz tőlem?
Ajkaid mit várnak?
Az enyémek
némán felelnek:
mindenhol téged
kereslek...
Mindened mindenhol
mindenért...
deh mond miért?
Miért nem?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
Talán lesz folytatás?
Nővérkémnek...
Elrabol az érzés,
már a felesleges kérdés
a választ ajkamtól kapod,
mindenemet:
úgy ahogy akarod!
Játszva marakodunk
pedig igazból
tolvajok vagyunk.
Lopott csók zenére
táncolunk vissza
az elejére,
ölelésbe bújt titok:
ami te meg én vagyok...
Velem vagy, melletem
ülsz. Úgy érzem már
csak kellettem.
Bűnös vagyok,
bűnös vagy
te is. Lelkünk
Babits-i bűnbe
fagy.
Miért bújunk
falak rejtekébe?
Miért súgunk, búgunk
titkokat egymásnak?
Mit akarsz tőlem,
s ajkaid mit várnak?
Az enyémek
némán felelnek:
mindenhol téged
kereslek...
Mindened, mindenhol,
mindenért...
de mond miért?
Miért NEM?
...mégegyszer elnézést a kis malőrért...