Nevek előtt ülök, s olvasgatom.
Sok jó ember nevét egy lapon.
Az arcuk is itt áll előttem,
arc, melyet álmaimba szőttem.
Fellobban az, mit nem vártam,
melyet elmémből kizártam,
visszatér az érzés újra,
visszatér rég elfeledett nóta.
Elcsépelt kis rímek, semmitmondó versek,
amiken az emberek csak nevettek,
szavaim tiszták, tollam nem remeg,
vers, mellyel az ember már nem henceg.
Itt vagyok köztük, jól érzem,
múltat, s jelent egy kockában nézem,
szemeim előtt a tiszta ég,
szívemben egy örök hét...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?