Nevek előtt ülök, s olvasgatom.
Sok jó ember nevét egy lapon.
Az arcuk is itt áll előttem,
arc, melyet álmaimba szőttem.
Fellobban az, mit nem vártam,
melyet elmémből kizártam,
visszatér az érzés újra,
visszatér rég elfeledett nóta.
Elcsépelt kis rímek, semmitmondó versek,
amiken az emberek csak nevettek,
szavaim tiszták, tollam nem remeg,
vers, mellyel az ember már nem henceg.
Itt vagyok köztük, jól érzem,
múltat, s jelent egy kockában nézem,
szemeim előtt a tiszta ég,
szívemben egy örök hét...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...