Nem érzem

Nem hiányzik már, megszoktam, hogy nincs,
Nem érzem, hogy fáj, nem látom, szeme kincs.
Nem álmodok már róla, van ő, s vagyok én,
Nincs olyan, hogy mi, tán nem is szeretném.

Néha elfog még a régi érzelem köde,
Néha érzem még, hogy több kellene,
De eltűnik az érzés, s jönnek az újak,
A szép kék szemek feledésbe futnak.

Nem érzem, hogy nélküle nincs értelme élni,
Nem akarok többet miatta szomorkodni,
Nem érzem, hogy szívem bánatos marad,
Nem üvöltök már, míg torkom beleszakad.

Reménytelen szerelmet, felejtet egy barát,
Kinek odaadnám a kenyeremnek a javát.
Eelmúlasztja a fájdalmamat mindig újra,
Felemel mindig amikor a kedvem tova futna.