Nem elég...

Úgy Rohan az idő,eszre se vesszük,
Kisgyerekekből felnőttek lettünk.
És csak megyünk,rohanunk egész nap,
Amíg a mosolyunk egyszer az arcunkra fagy.
Nincs elég idő,nincs elég belőled,
Nincs elég az éjszakából,megbabonáz a szemed..
Ahogy ránk talált egy csillag,és ő vezetett tovább..
Bármennyire elérhetetlen,még mindig fűt a vágy.
Mert te csak mész és mész,nem vágysz többre,
Mert én csak megyek és megyek,elbúcsúzunk örökre.
Nálad a szívem,de ő ölel át este,
Elhagynám...vele mennek a világ végére.
De nincs elég idő,h elérjük a végtelent,
Kincsként őrzök minden kopott emléket,
Mert én csak megyek és megyek,nem vagyok többre,
Mert te csak mész és mész,elillansz örökre.
Nálad a szívem kulcsa,nálad mindenem...
Valamiért az eszem végleg félretettem..
Csak vezetsz és vezetsz,megyek utánad,
Csak játszol és játszol, kikötünk a szobádban.
Mintha álmodnék,ez az este olyan szép,
Ragyog a hold,beárad a fény.
A tűzben testünk porra ég,
De tudom,neked ez nem elég.
Mert rohansz és rohansz,elbúcsúzunk...
Mi teljesen,mindenben mások vagyunk..
H repül az idő,mikor itt vagy mellettem..
Azt hiszem...a szemedbe azonnal beleestem.
Nincs meg vége,tovább írom a mesét...
Elajándékoznék neked meg egy szép estét.
Mikor csak nézzük a Holdat,ahogy ránk nevet...
Csak kísért és kísért az emléked.
Te ezt nem értheted,ne is próbáld meg..
Csak erezd,csak hallgasd h dobog a szívem...
Mindig,mindig erre vágytál,és most a tied...
A tied,a tied...élvezem ahogy vezetsz..
Ahogy tűzben égve felettem nevetsz..
Egy angyal,angyal...vagy akár ördög is lehetsz..
Az enyém vagy,enyém vagy,bármerre mehetsz..