Nem átok csak ígéret...

Kinyújtott kéz érinti a rózsát
szerelmünk is lassan fakítja varázsát.
Úgy, Ahogy akkor, te olyan szépen kérted.
És ahogy meg sem szültem azt a néhány könnyet.

Vagy csak én láttam szépet a búcsúcsók utolsó édes ízében?
Csak számomra nem ment le akkor a nap?
És a símogatás is csak engem égetett,
azon a novemberi élyszakán,
a deresedő utcák alatt?

Régen még hittem, hogy az ott akkor rólam szólt.
De lehullt már a fejemről a koszorú,
A gyerek, a naív, eltemettetett, hisz holt,
És a büszke nő már meg nem hajol,
egy gyerek ostoba ígéretének.

Láthattál nevetni,szerelmünkön őrködni,
önmagamat megtagadni és gyeremekkorom elhantolni.
Légy büszke mert mindent láttál.
Mindent amit más sosem.
Jól Jegyezd meg minden szavam,
Mert most csak egyszer mondom el.:
Nem átkozlak, mert ember vagy
és mert ismerem a kínt;
de ha egyszer sírni hagy,
vagy megtapos egy frigy,
majd ha egyszer te is érzed
amit akkor és ott nem hittem;
majd ha egyszer megkövetsz
és kérve kéred szerelmem,
én nem sajnállak, nem gyalázlak,
de úgy megyek el melletted,
ahogy te hagytál ott engem
azonaz őszi élyelen.
Ámen