Reggeledik...
a Nap sugarainak milliói sietnek,
hogy beragyogják kis szobámat,
hol a bánat uralkodik.
Bár ne lennének oly szaporák,
oh én szegény,
hisz a napkelte elhiteti velem,
hogy van még remény.
Pedig már nincs miben hinnem,
ezt bebizonyítja az idő,
mely előrehaladtával megöli az egyetlen virágot,
mely szívem kertje alatt nő.
S ismét csalódok...
így végződik a napom,
hisz a napnyugta közeledtével,
minden perc egy szomorú alkalom.
A fény szertefoszlik,
meghal a remény,
hisz a napnyugta bebizonyítja,
hogy hamis szülemény.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?