Reggeledik...
a Nap sugarainak milliói sietnek,
hogy beragyogják kis szobámat,
hol a bánat uralkodik.
Bár ne lennének oly szaporák,
oh én szegény,
hisz a napkelte elhiteti velem,
hogy van még remény.
Pedig már nincs miben hinnem,
ezt bebizonyítja az idő,
mely előrehaladtával megöli az egyetlen virágot,
mely szívem kertje alatt nő.
S ismét csalódok...
így végződik a napom,
hisz a napnyugta közeledtével,
minden perc egy szomorú alkalom.
A fény szertefoszlik,
meghal a remény,
hisz a napnyugta bebizonyítja,
hogy hamis szülemény.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?