Napkelte, napnyugta

Reggeledik...
a Nap sugarainak milliói sietnek,
hogy beragyogják kis szobámat,
hol a bánat uralkodik.

Bár ne lennének oly szaporák,
oh én szegény,
hisz a napkelte elhiteti velem,
hogy van még remény.

Pedig már nincs miben hinnem,
ezt bebizonyítja az idő,
mely előrehaladtával megöli az egyetlen virágot,
mely szívem kertje alatt nő.

S ismét csalódok...
így végződik a napom,
hisz a napnyugta közeledtével,
minden perc egy szomorú alkalom.

A fény szertefoszlik,
meghal a remény,
hisz a napnyugta bebizonyítja,
hogy hamis szülemény.