Napfelkelte sárkánnyal

Sárkányt láttam ma az égen.
Épp különös hévben égtem,
Éppen kelt fel az őszi Nap.
Mosolygó, arany gondolat,
Izmos, nyúlánk, tekergő test;
Szeme rám villant: "Nézd, hajnal
Vagyok, cifra gyík. Egyenest
Álmodból jövök. Mákonnyal

Bódító, szép ábránd. Kérlek,
Hidd el, igazán szeretlek!"
Súgta énfelém hangtalan.
Talán valóban csak álmodtam,
El is tűnt rögvest. Értem nyúlt,
Buiztatott: Sose esek le.
Rőtarany, skarlát levél hullt
Elém: Egyetlen pikkelye.