Nap süti az arcomat

Az idő telik, halad gyorsan,
rám kacag néha gúnyosan,
magányosan, egyedül élek,
mint az elhagyott, árva lélek,
de a Nap süti az arcomat...

Elvesztettem minden kincsem,
boldog voltam, ma senkim sincsen,
nehéz, keserű ez az élet,
itt már semmit sem remélek,
de a Nap süti az arcomat...

Csillogó szemmel tekintek az égre,
a békés és hatalmas óceán-kékre,
a lágy szellő szelíden simogat,
s szívem húrján hallom a hangokat,
mert a Nap süti az arcomat...

Boldog vagyok, ha szomorú is voltam,
jóbarátom, ismeretlen Társam,
köszönöm önzetlen szereteted,
köszönöm, hogy Nap vagy nekem,
hogy sugaraiddal újra,
mindig
bearanyozod életemet...