Az idő telik, halad gyorsan,
rám kacag néha gúnyosan,
magányosan, egyedül élek,
mint az elhagyott, árva lélek,
de a Nap süti az arcomat...
Elvesztettem minden kincsem,
boldog voltam, ma senkim sincsen,
nehéz, keserű ez az élet,
itt már semmit sem remélek,
de a Nap süti az arcomat...
Csillogó szemmel tekintek az égre,
a békés és hatalmas óceán-kékre,
a lágy szellő szelíden simogat,
s szívem húrján hallom a hangokat,
mert a Nap süti az arcomat...
Boldog vagyok, ha szomorú is voltam,
jóbarátom, ismeretlen Társam,
köszönöm önzetlen szereteted,
köszönöm, hogy Nap vagy nekem,
hogy sugaraiddal újra,
mindig
bearanyozod életemet...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások