Nagyon hiányzol!

Egy napja mentél el táborba, de már most sírok
Hatalmas fájdalmamban verset írok.
Nem fogom kibírni ezt az öt napot nélküled
Mert hamar megbolondulok ha nem foghatom a kezed.
Kezeid majdnem mindennap kezeimben érzem
És én ettől az öt naptól már régóta féltem.
Hatalmas kínzó fájdalommal élem át ezeket a napokat
De hamarosan itt leszel és meginnt együtt leszünk heteket,
hónapokat.
Ez az egy dolog ami élteti szívem
Csak épségben érj haza, ezt most Istentől kérem.
Belehalnék ha valami bajod esne a táborban
Nem tudom miért, de magamat hibáztatnám elsősorban.
Talán azért mert nem tudnálak megmenteni
Vagyis semmit se tudnék épséged érdekében tenni.
Nagyon szivesen ott lennék most veled
S vigyáznék rád amíg csak lehet.
Milyen jó lenne ha most is együtt lehetnénk
De sajnos nincs akkora szerencsénk.
Bele kell nyugodnom, hogy csak hétfőn tudunk találkozni
És csak hétfőn tudom kezeid újra megfogni.
Ki kell bírnom, erősnek kell lennem
Hétfőig csupán ezt a két dolgot kell tennem.
Nagyon szeretlek, csak gyere haza épségben
És szeress, szeress örökkre, csak ezt kérem.