Kicsi asztalnál veled ültem,
Közben két kezedet megfogtam.
Bal kezembe jobb, jobb kezembe bal,
Szép pillanat, mely gyorsan szárnyal.
Szembe ültem veled, és szemedbe néztem,
Puha kezedet végre kezemben éreztem.
Ne érjen Véget! Kértem a Percet,
Nem várhatott, mennie kellett.
Lelkem rablánca, hasítja érzéseim,
Nincs semmi, mit csillapítaná vérzéseim.
Kezedet már nem fogom, szemedbe már nem nézek,
Lelkem megfojtom, és a föld alatt elvérzek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?