Mond kérlek...

Mond kérlek, engem miért nem hagy nyugodni,
Egy kérdés, mi miatt este nem tudok aludni?
Miért élsz, halsz és támadsz fel bennem,
Újra és újra, hát ki vagy Te nekem?

Egy könnycsepp, sokak közt az utolsó,
Az öröm szülötte, s érzelmekkel duzzadó.
Remény nélkül a semmibe vész,
S nem tehet ellen semmit az ész.

Síromig talán téged szeretlek majd.
És tudom azt, hogy szerelmünk fája virágot hajt.
Én kijelentem, hisz már úgy is annyiszor tettem.
Nélküled nem létezem, nélküled elvesztem.

S mig én gyenge vagyok, a szerelmem erős,
Kitart egy életen át, még ha a sors ege is felhős.
Akkor is két lábbon áll majd, masszivan a földön,
Mert nincs azaz erő, mely ily köteléket megdöntsön.