Halkan suttogott szavam
nem jut hozzá
jéggé fagyott ajkam
érzést zúz porrá.
Erőtlen karom hull
alá remegve
dobogó szívem sír
érte epedve..
Feltör képed a
homályos ködből
nyújtod kezed
s húzol a mélyből.
Letörlöd könnyem
testeddel védesz,
lelkeddel lelkem
újra egész lesz..
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Az igazság az, hogy Magyarországon szinte minden ember ír verset valamikor az élete során. Mint említettem, ha ezek a versek tetszenek annak, akihez szól, tökéletesek.
Viszont amikor publikálja az ember, kevés, hacsak annak tetszik, akinek íródott, mert a publikálással, mindenkinek íródik. A mindenkibe pedig belefér föltő, kritikus és mindenféle irodalmár, akik szeretnek kötözködni. Tehát kell publikálni, hogy kritikákat kapjunk, és a kritikákat felhasználva egyre jobb alkotásokat hozzunk létre. :-)