Halkan suttogott szavam
nem jut hozzá
jéggé fagyott ajkam
érzést zúz porrá.
Erőtlen karom hull
alá remegve
dobogó szívem sír
érte epedve..
Feltör képed a
homályos ködből
nyújtod kezed
s húzol a mélyből.
Letörlöd könnyem
testeddel védesz,
lelkeddel lelkem
újra egész lesz..
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
Az igazság az, hogy Magyarországon szinte minden ember ír verset valamikor az élete során. Mint említettem, ha ezek a versek tetszenek annak, akihez szól, tökéletesek.
Viszont amikor publikálja az ember, kevés, hacsak annak tetszik, akinek íródott, mert a publikálással, mindenkinek íródik. A mindenkibe pedig belefér föltő, kritikus és mindenféle irodalmár, akik szeretnek kötözködni. Tehát kell publikálni, hogy kritikákat kapjunk, és a kritikákat felhasználva egyre jobb alkotásokat hozzunk létre. :-)