Halkan suttogott szavam
nem jut hozzá
jéggé fagyott ajkam
érzést zúz porrá.
Erőtlen karom hull
alá remegve
dobogó szívem sír
érte epedve..
Feltör képed a
homályos ködből
nyújtod kezed
s húzol a mélyből.
Letörlöd könnyem
testeddel védesz,
lelkeddel lelkem
újra egész lesz..
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Az igazság az, hogy Magyarországon szinte minden ember ír verset valamikor az élete során. Mint említettem, ha ezek a versek tetszenek annak, akihez szól, tökéletesek.
Viszont amikor publikálja az ember, kevés, hacsak annak tetszik, akinek íródott, mert a publikálással, mindenkinek íródik. A mindenkibe pedig belefér föltő, kritikus és mindenféle irodalmár, akik szeretnek kötözködni. Tehát kell publikálni, hogy kritikákat kapjunk, és a kritikákat felhasználva egyre jobb alkotásokat hozzunk létre. :-)