Halkan suttogott szavam
nem jut hozzá
jéggé fagyott ajkam
érzést zúz porrá.
Erőtlen karom hull
alá remegve
dobogó szívem sír
érte epedve..
Feltör képed a
homályos ködből
nyújtod kezed
s húzol a mélyből.
Letörlöd könnyem
testeddel védesz,
lelkeddel lelkem
újra egész lesz..
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Az igazság az, hogy Magyarországon szinte minden ember ír verset valamikor az élete során. Mint említettem, ha ezek a versek tetszenek annak, akihez szól, tökéletesek.
Viszont amikor publikálja az ember, kevés, hacsak annak tetszik, akinek íródott, mert a publikálással, mindenkinek íródik. A mindenkibe pedig belefér föltő, kritikus és mindenféle irodalmár, akik szeretnek kötözködni. Tehát kell publikálni, hogy kritikákat kapjunk, és a kritikákat felhasználva egyre jobb alkotásokat hozzunk létre. :-)