Miért?

Miért van az, hogy fúj a szél?
zúgva süvölt, s nem mesél.
Elemi erővel szakítja át,
az álmok ezüstfátyolát.
Tombolva, üvöltve, ordítva fúj
bennem zúg kibírhatatlanul.

Miért van az, hogy esik az eső?
sok nedves házfal, vizes háztető.
Hangrobbanás: csattan az ég,
a viharnak kezdet, nekem a vég.
Gyilkos cseppjeivel a halálba kerget,
kivájja a szemet, a szívet, a lelket.

Miért van az, hogy esik a hó?
beborít mindent a jégtakaró.
Ezüstös-fehér kis hópelyhek
kacagnak, de késekkel ölelnek.
Ragyognak rám az angyali fényben,
de a lelkemet mérgezik éppen.

Miért van az, hogy hideg a tél?
hideg a nappal és hideg az éj.
Megfagyott rózsaszín álmok
széttörtök, ha valóra váltok.
Vérfagyasztó hideg levegő,
tavaszgyilkos jégcsap-temető.

Miért van az, hogy tűz a nap?
Millió celsius minden pillanat.
Felperzsel folyót, erdőt, hegyet,
indulhat szomjas halálmenet.
Végtelen sivatag arany homokja,
kiszáradt testem a semmibe dobja.

Miért van az, hogy nincs tavasz:
mely a szívemben virágot fakaszt.
Ezer színével festi be az eget,
arany napsugár csak nekem integet.
De nem száradt meg az angyal szárnya:
félholtan vergődik teste a sárba.

Miért van az, hogy nem vagy velem?
hogy fogd a kezem, segíts nekem.
Mert nem bírom ki nélküled,
és szétszakítom ezt az életet.
Örökké csak veled akarok lenni,
és mindenemet a szíved elé tenni.

Miért van az, hogy nem lehet?
elfelejteni a sós könnyeket?
Melyek a szívemből törnek elő
és hullnak, mint a záporeső.
Meddig tart ez még, nem tudom,
de a lelkemez is kisírom egy napon.

Miért van az, hogy mégis jó?
az érzés, mi le nem írható.
Hogy mégis szerelemre vágyom,
s úgy érzem, nálad megtalálom.
Mert sokat jelentesz nekem,
de nem tudom merre vagy, Kedvesem!