Miért?

Gondolatban ízekre szedtelek,

Nem értve: hogy szerethetlek?

De a megoldás várat magára,

Megoldást tőlem bárki hiába várna.

Mert válasz nem is létezik,

Tőlem is hiába kérdezik,

Hogy mi vonz úgy benned,

Nem kéne ilyennek lenned.





Ha nem lennél te, önmagad,

S tudnám, hogy nincs agyad!

Ha nem olvadnék mosolyodtól,

Nem jutna nekem a gondokból.

Ha nem remegne térdem hangodtól,

S nem szenvednék hiányodtól!

Ha nem vágynálak megérinteni,

Nem kellene miattad szenvedni.



Sajnos fülig beléd szerettem,

Bár bevallani nem igazán merem.

Boldogabb ember lettem,

Igaz ezért megszenvedtem.

De láttam milyen az igazi szerelem,

Még ha nem is maradnál velem.

Szeretlek, csak nem lenne szabad,

De az érzés örökre velem marad.



Nem szabadulsz tőlem könnyen.

Míg csak érted hull a könnyem.

Veheted ezt átoknak, mert az,

És mostmár meg semmivel sem hatsz.

Nem hagyom, hogy elfelejts hirtelen,

Míg fáj szeretni téged kedvesem.

Veheted komolyan, amit mondok,

És ne kérdezd miért vagyok undok.



Nem bírnám ki, hogy ne szóljak

Hozzád, hisz meg nem unlak,

Mert veled élvezet beszélgetni,

S neked szeretek énekelni.

Te ismered azt, aki vagyok,

És a lényed csak ragyog.

Egész jó barátnak tekintesz,

Mondd, hát tényleg nem értesz?