Miért?

Nézz rám, Ember, Pusztulás és romok,
Életbe csak merő Halált hozok
Zokogva-sírva, fájdalomtól bódultan
Könnyfátyoltól homályosan
Pusztítom, mit szeretek.
Miért?

Nézz rám, Ember, Reszketés és Félelem
Bármerre járok, veled, Kedvesem
Fájdalom és Hazugság,
Hideg éjeken át
Pusztítom, mit nem érdemlek meg.
Miért?

Nézz rám, Ember, s lásd, mit tettem:
Féltem, gyűlöltem, szerettem
S most halott vagyok.
Megöltek s gyilkos vagyok.
Miért?

Nézz rám, Ember s nézd, mi belőlem maradt:
Emlékek, fájón buzgó szavak
Visszhangzanak elmékben s én meghaltam.
Innen mindörökké távoztam.
Saját akaratomból...
Miért...