Mert nem ismerlek

Annyira fáj, hogy nem voltál velem
Fáj, hogy sosem fogtad meg a kezem
Pedig úgy kellettél volna, hogy megértsél
Kellett volna, hogy a bajban segítsél!
Milyen jó lett volna veled együtt felnőni
Veled sírni, veled nevetni
Olyan más lenne Veled az életem
Nehéz élképzelni mindezt veled!
Mégis úgyérzem nem jó nélküled4
Nem rég még nem így gondoltam
De aztán egycsapásra megváltoztam
Kavarognak bennem az érzelmek
A gondolatok, megválaszolatlan kérdések.
Magamtól már hányszor kérdeztem
Miért kellett, hogy ez így történjen
De választ eddig még sosem kaptam
S a fájdalommal egyedül maradtam
A mérhetetlen kíntól szabadulni nem tudok
érzem ettől az érezéstől megbolondulok
Annyira fáj, éget és tép
Legszívesebben ordítanék
Szabadulnék végre ettől a kíntól
Ha kell kifutnék a Világból
De ez a fájdalom mélyen a szívemben van
S nem tudom kitépni onnan
Bár megszabadulnk tőle-ez minden óhajom
Akkor nem folyna több könny asz arcomon
De így minden éjjel hullatom könnyemet
Csak azért mert nem ismerlek