Méreg...

Minden dallam belém vágja tőrjeit.
Minden emlék belém rúg...nem hagy nyugodni.
Minden pillantás a mélybe lök vissza...
Egyszer mindennek vége...a szívem szét marja.
Méregként áramlik ereimben a vér...
A harag tüze túl hevesen ég.
Oly dühös vagyok az egész világra.
Oly aljas vagyok...köpök a színházra.
Könny helyett harag csipi szemem,
Fekete köde belém költözött,beengedtem.
Nincs semmi ami csillapítaná bosszúját...
Úgy érzem...most leverném a világ véres koronáját.
Álszent,hazug,képmutató emberek mind...
Bűnös lelkemből kihalt a hit...
Annyi sértés hagyta el férges szátok...
A csontomig hatolt minden rám zúdított átok.
Most pedig...várjatok jóindulatú tetteim...
Mikor belém rúgtatok...és savval locsoltátok sebeim...
Senki sem ért,senki sem szeret...
De tisztelni fogtok,könnyeitekkel mossátok le kezemet.
Megöltetek....én pedig a szíveteket szorítom..
A pokolban a trónt...az ördöggel együtt birtoklom.
Ez lesz a ti sorsotok,ti gerinctelen senkik...
Kik hagytatok a padlón vérző szívvel vergődni...
Minden mi bántott,egyszerre tör elő...
Eső áztatta föld lesz a hű bölcső...
Elmossa véretek,elmossa férges szívem...
Lecsorognak a könnyek,lecsorog mérgező vérem.