Ments meg...

Tudom,elvesztettem a belém vetett hited..
Túl messzire mentem,
És most hiányolom simogató kezed.
Betemet a millió emlék,amim volt..
Elveszett a lelkem,
Hagytam hogy az ár a végtelenbe sodorjon.
Most fáj,a bűntudat belülről mar szét!
Nincs menekvés...
Akit ismertél eltűnt,már nincs velem rég...
Elragadott a zaj,az éjjel fényei...a szabadság..
Felemelő lenne a feledés...
Hirtelen jól esik,hogy a távol börtönbe zár.
Hisz..Megszegtem minden magamnak tett ígéretem!
Csak nézem a Holdat..
Oly kegyetlenül kínoz,többé senki sincs velem.
Hajt a vérem,még mindig kell az őrület!
Vágyom visszatartó csókodat,
Hátha még nem késő és felemeled a lelkemet!
Meg kell ments,te vagy a kéz,ami tart...
Nélküled zuhanok..
Még mennék,pedig így semmim sem marad!
Kérlek,húzz vissza,ölelj át és védj meg..!
A régi kislányt visszasírom,
Ne hagyj elmenni,csak rád van szükségem...
Nem ez vagyok,több van bennem!
Ne hagyd,hogy elűzzelek..
Lásd meg bennem a jót,szorítsd még a kezem!
Várd meg,míg újra észhez térek...!
És én majd mindennél jobban szeretlek...
Az éjben elveszve szemedbe majd tiszta szívvel nézek!