Mélyben

Sima bőr, kívánós ajkak, 
Ígéző szemek, áldozatos arca:
Megbolondít, hidd el nekem
Többet ér, mint az élelem
Csupán tévhit, egy képzelet
Mi magával ránt, elgyengít
Akárcsak a félelem...
A Félelem, mi egykor elkerült
Hisz’ nagy egóddal szembesült
Bár már akkor várt a gonosz ereje
Vicsorogva nevetett
- Elkaplak , suttogta
De nem hallottad meg.
Direkt kerülte füledet.
Végül a sors beteljesedett.
A gonosz jutalmát elnyerte
Emberünk csak szenvedett
Gondolatai már betegek
Féltékenység, csodálat, 
Irigység, hatalomvágy
Kavargott csak a fejében.
Végül a kaszás ráemelte a kezét
Kezében tartá kedvenc eszközét
De megállj!- rákiált az áldozat
A hóhér megremeg. Rácsodálkozik
- Ezt akarod te is – győzködi
Múlt idő, barátom – dörzsöli
Szét Ellensége erejét, mi testében
Rejtőzködik.
Elméje kitisztult, végtagjai
Erőre kaptak, parancsai
Lendületet adnak
Hogy jobb élete lehet
Mi előtte volt, csak a remény
Az, ami marad előtte,  
S utoljára hal meg.