Sima bőr, kívánós ajkak,
Ígéző szemek, áldozatos arca:
Megbolondít, hidd el nekem
Többet ér, mint az élelem
Csupán tévhit, egy képzelet
Mi magával ránt, elgyengít
Akárcsak a félelem...
A Félelem, mi egykor elkerült
Hisz’ nagy egóddal szembesült
Bár már akkor várt a gonosz ereje
Vicsorogva nevetett
- Elkaplak , suttogta
De nem hallottad meg.
Direkt kerülte füledet.
Végül a sors beteljesedett.
A gonosz jutalmát elnyerte
Emberünk csak szenvedett
Gondolatai már betegek
Féltékenység, csodálat,
Irigység, hatalomvágy
Kavargott csak a fejében.
Végül a kaszás ráemelte a kezét
Kezében tartá kedvenc eszközét
De megállj!- rákiált az áldozat
A hóhér megremeg. Rácsodálkozik
- Ezt akarod te is – győzködi
Múlt idő, barátom – dörzsöli
Szét Ellensége erejét, mi testében
Rejtőzködik.
Elméje kitisztult, végtagjai
Erőre kaptak, parancsai
Lendületet adnak
Hogy jobb élete lehet
Mi előtte volt, csak a remény
Az, ami marad előtte,
S utoljára hal meg.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
szerenella ·
Nem elég összeszedett, mintha nem döntötted volna el, mit akarsz elmondani, nem tetszett. :innocent:
Marokfegyver ·
Elismerésre méltó, hogy nagy bátran kiálltál a világ elé, dicsérendő az igyekezet is... de semmi több. Talán majd a következő versed jobb lesz, bár azért nem zárnám ki ennek sikerét sem: biztos lesz, aki átérez belőle valamit.
bakos1022 ·
Egy kicsit szétesettnek tünik... de nyomok egy tetsziket. 
:grinning:
:grinning: